Dorina's blog

Azt hiszem a mostani életem ahhoz hasonlítható, amikor egy könyvben az áll: 'és tellnek a napok, hetek, hónapok'. Mert tellenek. Már több mint egy hónapja így érzek. Mintha várnék valamire. Pedig nem tudok róla hogy mire kéne várnom. Talán egy jel, egy fordulat, vagy nem is tudom mi.. akármi. Csak lenne jobb vagy rosszabb. Mert most.. igaz hogy ugyanazt csinálom mint eddig, ugyanazokat, de mégis más. Olyan.. üres. Nem szomorú, csak üres.

Sok mesélni valóm van. De ebben a pillanatban az is eszembe jut hogy van-e értelme hogy leírjam. Ma megnéztem a statisztikát, harminc látogató alá nemigen ment. Persze jó érzés hogy ennyien olvassátok, de az is megfordul a fejemben, hogy vajon azért nézitek ennyien mert írok, vagy azért, mert dalszövegek vannak? Nem is lenne annyira rossz ötlet ezt a kérdést szavazásra bocsátani. Mondanám hogy nem írok le több dalszöveget azzal az indokkal hogy a háromnegyede csak azt nézi. Mert ha nem lett volna egy sem, akkor nem van aki nem találja meg ezt a blogot, és kitudja.. lehet hogy pont az egyik bejegyzésemre volt szüksége. Ez óriási felelősség. Hogy mit írunk. Mit mondunk el, kik/mik vannak benne, miről szól, stb. Erről ennyit, most ezt a gondolatot nem fejtem ki bővebben. 

Megint van fejlemény telefon-ügyileg. Pontosan november 13-án vittük vissza a telefonom a szervízbe, hogy megint rossz. Kaptam egy jó cseretelefont. Most pénteken (12.11.) mehettem vissza. Új telefont kapok, mert a régi már használhatatlan. Elém raknak választási lehetőség képpen három telefont. Az egyik a mostani cseretelefonom elődje kettővel vagy hárommal. Sony Ericcson W395 azthiszem. Arra nemet mondtam. Nem győzött meg. Meg amúgy is milyen az hogy cserének adnak egy jót, így meg nem. Jött a következő. Egy másik LG. Talán egy picit hasonlított a régi telefonomra, de azsem az igazi. Küllemileg, meg.. nem éreztem azt, hogy hűű ez nekem kell. Utána egy Nokiát is adtak. XPress Music. Nem tetszett. Ott álltam és csak néztem a telefonokat. Nincs bennük semmi különleges, persze arra alkalmasak amire való. De nem csak az a lényeg. Hiszen a telefon az egy olyan dolog, ami manapság már hozzánk nőtt. És ha már választhatunk akkor olyat választunk ami majdnem, vagy teljesen minden tekintetben megfelel. Szóval ott álltam, és a szervizes a válaszomat várta. Hogy válasszak három olyan telefon közül, ami nekem egyáltalán nem tetszik. Végülis megegyeztünk abban hogy hétfőn vissza megyek és választok. Miután kimentem az üzletből, könnybe lábadt a szemem és a kedvem is elment. Hogy lehet az hogy négy hónapig szenvedtem a szervízzel hogy javítsák meg és amikor már menthetetlen és végre kicserélnék, ilyen választás elé állítanak. 

Tegnap megnéztem az Újholdat, előtte meg még itthon a Harry Potter 6-ot. Az Újhold felüdülés volt a hp után, ugyanis annyira sok esemény törént benne, hogy csak kapkodtam a fejem és dolgoztam fel hogy mivan. Ameddig a Harry Potterben egy jelentős esemény történik. De azért nekem mindkettő tetszett.

Jövőre május és szeptember között valamikor lehetőség van arra hogy Erdélybe menjek. A sulival. Négy nap, és kb. tízezer forint a szállás, az út, és a kaja. Megéri, úgyhogy mindenképp menni szeretnék. A másik pedig hogy lesz egy téli tánc tábor. December 27-től 31-ig. Itt lesz a mi városunkban, az edzést két ember vezeti majd, egy Laci nevű táncos, aki péntekenként jön és nyúz minket két óráig. A másik edzőt pedig úgy hívják hogy Bugesz. Állítólag jóhírű budapesti táncos/edző, valamint Jackson imitátor. Olyan jó lenne elmenni arra az öt napra táncolni. Sokat lehetne azzal fejlődni. Ez már az igazi játszma. Úgyértem ettől az évtől. Eddig csak táncoltunk tét nélkül. Olyan zenék amiket a mai fiatal társadolomban már mindenki ismer, mert non-stop nyomatják a zenecsatornákon, és szinte már fulldoklóan kötött mozdulatok. Nem hazudok ha azt mondom hogy minden bot lábú elsajátíthatja a koreográfiát. De itt.. itt már a bemelegítésnél végre azt érzed hogy élsz. Hogy élhetsz. Érzed hogy még egy másodperc és és összeroskadsz, hogy még egy másodperc és nem bírod tovább, de akkor új erőt meríthetsz a lelkesedésből. Itt nem csak az van hogy sablon mozdulatok, sablon tánc, és viszlát. Itt el sajátítható a stílusérzék, a testtudat - tudatos mozgás, jó egyensúly és még sorolhatnám. És csak a legjobbak kerülhetnek be a végén a táncba. Azthiszem már csak ez lebeg a szemem előtt. Hogy a legjobbak közé kerüljek. Akkor kijelenthetem, hogy táncos vagyok. Addig meg csak.. egy gyenge kezdő..

Most készülök elolvasni egy könyvet. Ducan Shelley-től a Téboly katonáit. Azt olvastam, hogy ebben a kegyetlen realitás van. Érdekel hogy mi van benne. Megkeresem majd neten. Addig is idézek belőle:

"A test ébredése lehet kellemetlen, lehet nehéz, és lehet fájdalmas. De sohasem lehet olyan megrázó, mint amikor a lélek ébred fel. Nincs borzalmasabb élmény, mint felébredni, egy alvó világ kellős közepén."