Ma két témám van. Az egészség, és a szóbeli bántalmazás.
Kezdem az utóbbival. Mivel mostanában bőven volt időm gondolkodni, elkezdtem kiértékelni az eddigi életem. És megakadtam azon, hogy miért nem léptem semmit arra, amiket szó nélkül elviseltem. A szóbeli bántalmazást. Amit hat hónapon keresztül elviseltem. Vele. Olvastam ma egy cikket, ami ezt taglalta. Idézek:
"Egyik ismerősöm azért lépett ki első házasságából, mert férje lépten-nyomon őt használta viccei céltáblájának, amikor társaságba mentek. Megalázó, sértő megjegyzéseket tett rá, amiken a nemkülönben primitív asztaltársaság igen jól mulatott. Például jetinek és kocának becézte őt, aki nem mellesleg két gyereket szült neki. Ha a nő négyszemközt szóvá tette a dolgot, a férfi azt mondta, milyen buta, hogy nem érti a humort, üldözési mániája van, kezeltesse magát. Egyébként pedig naponta szóvá tette a súlyát (átlagos alkatú volt), kritizálta a rúzsa színét, a frizuráját, az értelmi képességét, mindezt persze roppant viccesen. Idővel azt is felvetette, hordhatna szivacsos melltartót, abban talán nem látszana, hogy ennyire lóg a melle. Soha nem volt elég jó a főztje, a vasalt ingen mindig maradt egy-két láthatatlan ránc, és amikor a nagyobbik gyerek két tárgyból kettesre zárt hatodikban, megint a feleség volt a hibás. Az ismerősöm egyébként jogászként dolgozot egy multinál, férfiakat megszényenítő fizetéssel, míg a férje munkanélküliként angolból korrepetált mint magántanár."
Persze nem vagyok feleség, és gyereket sem szültem, de ilyesmin átmentem én is. Mellette sohasem éreztem azt, hogy tökéletes vagyok. Mindig azt érzékeltette velem, hogy nem vagyok elég jó semmiben. Mindenben van valami hiba, amit csinálok. Annyit hangoztatta, hogy elhittem neki. Állítólag nagyon fiús vagyok. Ez ellen próbáltam tenni. De bármit csinálhattam, fiús maradtam. Amilyen ruhákat felvonaultattam.. Mindig egyedül mentem haza, mert a játék fontosabb, és persze tökéletesebb mint én. Lassan már féltem hazamenni egyedül. Amelyik napon szétmentünk, akkor is haza indultam. Mint mindig, egyedül. Akkor is leszólítottak, hogy 'hé cicababa'. És mi lett volna ha utánam jön? De én fiús vagyok. Ilyenkor jön az a kérdés, hogy akkor miért nem hagytad ott rögtön? Idézek megint:
"A bántalmazó indítéka általában nem más, mint a saját önbizalomhiánya. Attól tart, pertnere okosabb, szebb, jobb nála, és még mielőtt ez nyilvánvalóvá válna - sokszor nem is tudatosan - lehúzza a saját szintjére, lerombolja őt."
"Az ilyen kapcsolatból nem könnyű kilépni, hiszen az áldozat legtöbbször fel sem ismeri a bántalmazás tényét, másrészt a kapcsolat lezárására irányiló agresszor, miszerint a csaló, esküszegő, hűtlen, sőt, úgyis képtelen önnáló életre."
Nos. Mindig tudtam, hogy valami nem stimmel. De erre így utólag jöttem rá, hogy miért. Többen kérdezték, hogy miért hagyom, hogy így viselkedjen velem, a válasz többnyire az volt, hogy úgysem gondolja komolyan. Egyszer szóvá is tettem, még a suliban. Levélben kaptam rá választ. "..és igazán érthetnéd, hogy értem ha azt mondom csúnya vagy stb... Sztem a bnőim közül akikkel jártam neked illene a legjobban értened, ismerned. Arról nem tehetek, hogy nem értesz.." Arról én sem tehetek, hogy így gondolta.
Ezzel az egésszel arra akarok kitérni, hogy ha valaki olvassa ezt, és ugyanígy jár(t), az ki tudjon lépni, el tudja fogadni a valóságot. Aki meg a szóbeli terrort elköveti, az nézzen magába, és változtasson. Mert ezt így hosszútávon nem csak a bántott fél, hanem a bántó is megsínyli.
-------
A másik téma ugye az egészség. Egyik jóbarátom által jöttem rá, hogy ideje tenni valamit ez ügyben. De én nem fogom a növényi és állati eredetű kajákat külön megenni.:P És vizet is iszok majd. Sokat. Mert az tisztító hatású. Mostmár biztos tudja az, akiről beszélek. :] Szóval. Úgy gondolom, hogy az egészség megóvásának első felében, mondjuk bicózhatnék. Minden nap. Vagyis egész jövőhéten, mert utána megyünk a Balatonra. Ott meg minden reggel futni fogok, bicózni, egyszóval edzeni. A fent említett barátomnak üzenem, hogy menjünk együtt bicózni, tudok pár jó helyet. Meg majd megbeszéljük, hogy gyere le majd balatonra egy napra, úgy hogy ottalszol, és majd bulizunk. A többit skypeon megtárgyaljuk:D
-------
Amúgy a napok elteltével egyre jobban érzem magam, azt nem mondhatom, hogy olyan vagyok mint régen, mert nem is akarok ugyanolyan lenni többé. De igyekszem jobb lenni, mint aki eddig voltam. Őőő.. mivanmég.. csak annyi, hogy találtam egy szuper témát ide a böngészőbe. Vörös, meg van benne türkiz is. Szeretem. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.