Elérkeztünk az év utolsó napjához. Most valami értékelés félét kéne adnom erről az évről. Hogy hogy ment, mit vártam volna, mit kellett volna másképp tennem. De ahhoz hogy ezt megtegyem még el kell olvasnom a bejegyzéseket, amiket eddig írtam. Szerintem hónapokba szedve kielemzem az életem, mivel éjfélig még rengeteg időm van, és úgy sem megyek ma sehová. Egyrészt mert nem engedtek el, másrészt pedig kedvem sincs most semmihez. Amúgy most háromnegyed 9 van. Szóval. Olvasok.
Július.
Mivel összesen négy nap volt belőle, nem tudom úgy kielemezni mint szerettem volna. Akkor nagy lelkesedéssel vágtam neki ennek a blog-témának. Mind a négy napon írtam, bár nem tudom ezt minek írom le, aki az elejétől követte vagy visszanézte az tudja. :) Azt hiszem azért kezdtem el blogot írni, mert akkor szakítottam az akkori barátommal. Igen. A bejegyzések is színtisztán mutatják. Akkor még fájt. De nem voltam elkeseredve. (Persze a későbbi bejegyzésekből kiderül hogy az volt a mélypontra zuhanás kezdete. Sok bejegyzést szenteltem még ennek a témának. Hívjuk úgy hogy G-motívum. Hogy feleslegesen? Azt nem tudom..) Az a négy nap nagyjából pozitívan telt. Kivéve az utolsót. Akkor tudtam meg hogy mi van a Mamámmal. Ott még bizakodtam. Alapvetően pozitív és naív vagyok, mindenről és mindenkiről a legjobbat hiszem. Hittem. Nem mégsem. Hiszem.
Augusztus.
A lehető legrosszabbul kezdődött. Megtudtam hogy a Mama meghalt. Aztán így a feszültség szépen lassan szőtte a fonalát, majd teljesen bekerített. Idegileg kikészültem, lelkileg, mindenhogy. Hiányzott a régi életem, de tisztában voltam vele hogy nem akarom visszakapni. Szerettem volna még többet együtt lenni a mamámmal. De mostmár mindegy. Aztán elkezdtem mással foglalkozni. Lassan kibújtam a csigaházból, kezdett minden rendbe jönni. Nagyon lassssssan. De jobb lett. Augusztus közepén elmentünk nyaralni, onnantól kezdve már csak pozitív volt. Visszajöttünk, és mintha kicseréltek volna. Megint olyan voltam mint régen. De már nem ugyanolyan. Komolyabb lettem, elkezdtem a felnőtté válás rögös útjaira lépni. Azért még kislánynak érzem magam adott helyzetekben. Tudok úgy félni ahogy csak egy gyerek tud. No mindegy. Szóval álomvilágba cseperedtem újra. A sajátomba. Újra értelmeztem a jó fogalmát, edzettem sokat, erőre kaptam. Ezzel a lendülettel kezdtem neki a sulinak.
Szeptember.
Szóval azzal a nagy újult erővel nekiindultam a sulinak. Egész jól ment, aztán már rögtön a második napon levontam a következtetéseket, hogy a suli ugyanolyan szar, mint eddig volt. A legnagyobb bajaim közé lehet sorolni azt hogy kevés a lány, elektrotechnikát tanulunk amihez kukkot sem értek és nem is akarok, valamint már az egész suli filingje lehangoló. Lepukkant az egész. A jegyeim jók voltak, de nem érzem ott jól magam hiába vannak jófej osztálytársaim, barátaim ott. Ez így kicsit visszahúzott. De az energiám nem fogyott el, sulin kívűl még mindig vidám és pörgős voltam. Jók voltak a hétvégéim, és mostmár nem heti kettő, hanem heti négy táncórára tudtam/tudok járni. Ami nagyban segít az energiáim megtartásában. Egyrészt nem csak energiát veszítek, hanem a társasággal ott a dupláját vissza is szerzem. Másrészt pedig feszültség oldásnak is nagyszerű. Harmadrészt pedig azért mert a tánc az életem! Megismertem egy nagyszerű táncossal aki minden pénteken tanít minket, a neve Szilvássy Balázs. Egyszerűen eszméletlen hogy miket tud. Csak lesek hogy milyen kreatív a koreográfia szempontjából, és hogy ezt mind hogy kivitelezi..
Október.
Itt kezdődött az hogy jobban elkezdtem foglalkozni a telefonommal. Illetve a telefon-ügyemmel. Szeptemberben elromlott, és a szervízből mindig hibásan küldték vissza. A végső fejlemény: végül megjavítani nem tudták, de siekrült visszaszerezni a pénzt, és karácsonyra kaptam egy tucattelefont - Samsung Star a neve. Aztán itt újra előkerült a G-motívum, ismét belekerült csepp életembe. De persze mindig rájövök hogy felesleges reménykednem mert sohasem változik meg. Mindig egy kocka kisfiú marad. Van akinek így kell, hát akkor vigye. :) Én mese világban élek és várom a szőke herceget fehér lovon. Vagy barna herceget fekete lovon. Csak hogy fokozzam. :) Valamint megismertem a példaképem. Illetve nem ismertem meg. Rábukkantam neten. Egy volt modell, a neve Katy Piper, akit leöntöttek sósavval, és eltorzult az arca. De hihhetetlen erő lakozik benne hogy nem adta fel. Csodálom ezért.
November.
Őszi szünet, kocsmázás. Jó társaságba keveredtem, és megkaptam életem legszebb bókját. Kirobbant a H1N1 botrány, én is írtam róla véleményt. Valamint több látogatóra tettem szert azáltal hogy az Anti Fitness Club új lemezén lévő számok dalszövegeit elkezdtem hallás alapján leírni. És még máig akadnak benne hibák, és örülök ha kijavítanak, innen tudom hogy ha másért nem, legalább ezért elolvasták. Sok dolog nem történt, a hónap végén egy jó barátommal összevesztem, ment a dulifuli majdnem egy hónapig. És újra előkerült a nemvárt G-motívum.
December.
Suliban visszaálltam a masszív 2es átlagra, voltak újévi fogadalmaim, eltelt ez a hónap is. Igazából minnél közelebb jutok a jelenhez annál nehezebb kielemeznem azt. Most a két ünnep között volt egy téli tánctábor, majd linkelek videót, és adok róla részletesebb leírást is. A lényeg hogy az újévet lila térdekkel, beállt lábbal bicegve kezdem, izomlázzal és fájdalmakkal, de a szemem csillog, mert még mindig naív vagyok és hiszek abban hogy lehet jobb a következő év. *.*
Amúgy megnéztem ma egy 2010es horoszkópot amiben az van írva hogy a skorpió jegyüek számára nagy fordulatokat hoz ez az év. Minden megváltozik az emberrel együtt. Kíváncsi leszek.
BUÉK!
