Dorina's blog

Boldog Halloweent! 

Gondoltam mikor kéne írnom bejegyzést, ha nem Halloweenkor? Az október 31 és november 1 közötti éjjelen.. Furcsa, hogy már novembert írunk. Hiszen előbb még nyár volt. Most meg már lassan karácsony..

Holnap suli, de még nem nyitottam ki egy füzetet sem. Hiba. Szóval holnap tanulni fogok. Az őszi szünet remekül eltelt. Találkozhattam olyan emberekkel, akikkel elöször, másodszor, sokadszor összefutottam. Be kell valljam, hogy tanulságos volt ez a szünet. 

Az első amit megtanultam, hogy mindenhol, minden városban léteznek remek emberek. Most Veszprémből sikerült három fiút megismernem, név szerint Bandi, Laci, és Gábor. Mind hárman.. művész-lélek féleségek. Három nagyszerű ember. Olyan jókat lehet velük viccelődni. Ők is olyan emberek, akiknek nem az számít hogy hogy nézel ki, hanem hogy ki vagy belül. És olyan szépen tudnak rajzolni úgy hogy nem tanulták senkitől.. hihetetlen.
A második amit megtanultam, hogy higyjek önmagamban, és becsüljem magam. És hogy ezt hol tanultam meg? Egy rock-kocsmában. Érdekes hogy ott ilyet is lehet tanulni. De így van. Ez már itt van Tatabányán. Megismertem egy embert, aki egyszerűen csak Muhi névre hallgat. Annyi idős, mint a nagyobbik bátyám(27). Mégis a korkülönbség ellenére jól el tudtunk beszélgetni. Van neki egy svájci sapkája és egy bőrdzsekije, amit imád, és mindentől és mindenkitől megóv. Nos, a sapkáját felpróbálhattam. Nagyon tisztelem ezért. És tőle kaptam a legszebb bókot. Ott volt az osztálytársam, a Gyuri, neki mondta. Rám nézett, és ezt mondta: "Nézz csak rá. Meg van benne minden.." Így leírva már annyira nem tűnik 'a legszebbnek', mégis akkor úgy éreztem, sőt még mindig így vagyok ezzel.
A harmadik amit megtanultam, hogy ha boldog akarok lenni, akkor tennem kell érte, mielőtt még túl késő lesz. Nos, azt hiszem elkéstem. De ez nem fog abban meggátolni hogy boldog legyek. 

Most itt ülök a szobámban, és azon gondolkodom, hogy hányan olvashatják el a gondolataimat? Hány ember akit ismerek, és hány olyan akit nem? Vajon megértik amit közölni szeretnék? Remélem igen. A másik gondolatom az hogy vajon mikor jön be Anya hogy szóljon: aludni kééne már..? Úgyis mindjárt megyek. :) Holnap meg kéne írnom egy fogalmazást, megtanulni 15 versszakot, megtanulni a törit, elolvasni az Aranyembert a kötelezők rövidenből, és megírni a fizikát. Remélem bele tudom zsúfolni egy napba. És nem győz a lustaságom. 

Apropó. Tegnap róla beszéltem, erre vele álmodtam. Azt álmodtam hogy jövök ki a suliból, meglátom őt, ő is meglát engem, jön felém, erre én megpróbálok elfutni. De nem tudtam. Csak lassan sétálni. És átkarolt és jött velem. Csupa badarság. Nem kéne ilyeneket álmodnom.

Pont egy hét múlva már 17 éves leszek. Várom nagyon. Szerintem 17-nek lesz lenni a legjobb, mert ugye ilyenkor ha bemész valahova hogy például vegyél egy sört, akkor benned van a para hogy kiadják-e vagy nem, 18 évesen meg már.. bárhova bemehetsz megvenni. Abban mi a jó? Azért félek. Ez is egy mérföldkő az életemben. Mintha új szakasz kezdődne. Belegondoltam hogy mi minden történt velem ebben az egy évben. Milyen sok minden amit legszívesebben elfelejtenék, és milyen sok minden amit mindig megőriznék. Valahogy most nem lesz olyan egyszerű elengedni ezt a múltat, hogy belevágjak a jövőbe. Félek hogy mi fog történni. Egy évvel ezelőtt pont ilyen dilemmákkal küszködtem, már akkor is voltak fordulópontok. Valamiért úgy érzem, mintha ez az utolsó évem lenne. A kérdés már csak az, hogy miben..