Már csak egy nagy buktató van. Holnap. A temetés. Szerencsére komolyzene lesz, nem úgy mint a nagybátyámnál, ott volt egy olyan zene.. ami nálam kicsapta a biztosítékot.
Amúgy azthiszem már lényegesen jobban vagyok mint pár napja. Szóval holnap vagy így maradok, vagy visszasüllyedek. De nem akarok bedepizni. Mert a Dorina eredetileg vidám.. a használati útmutató szerint. Szóval olyan vidám, és nem olyan utálom az életet fíling. Csak az élet és az emberek tönkretettek. Igen. Ti.. tönkretettetek..
Meg kellett tanulnom az élettől csúnya példák alapján, hogy milyenek az emberek. Komolyan mondom, egy embernek sikerült elérnie nálam, hogy senkiben ne tudjak bízni. De ez meg milyen már? Nem mondom azt, hogy remélem ő is így jár. Miért ilyenek az emberek? Eltapossák a másikat, hogy előrébb jussanak. És ha előrébb jutottak? Akkor is ugyanott vannak. Sehol. Maximum tekintélyt nyernek, több ember ismeri őket, és van néhány ember, aki rájuk mondja, hogy: igen. na ő, valaki. Ezzel most nem azt mondom hogy csak 'szar' emberek jutnak előrébb. Mert vannak olyanok, akik tényleg megérdemlik. De az igazi érték az belül van, akár mennyire hátul vagy elől vagy. Mert addig senki vagy, ameddig belül nincs semmi.
amúgy igen. that's me.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.