"Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon?"
Az Unique-tól hallgatom épp a Bölcsek útján-t. Onnan az idézet. Vajon ki, mitől lenne a legboldogabb a világon? Megpróbálok kiindulni magamból. Kiindulhatnék másból is, mert ugye mások hibáját sokkal könyebb meglátni, annyira könnyű felhánytorgatni ha mások hibáznak. Ezért már nem is olyan egyszerű. Most mondhatnám azt is, hogy én attól lennék a legboldogabb, hogyha ma egy csoportot lépnék feljebb táncon, és úgy is tudnám a suliban a leckéket, ha csak odafigyelek órán, és persze normális iskolába járnék, és a kontaktlencsém is meglenne már. Írhatnék még ilyeneket. De eltérnék a lényegtől. A valódi boldogságtól.
De mi is a valódi boldogság? Ezt nem tőlem fogod megtudni. Mindenkinek más a valódi boldogsága. Nekem képek villanak be, mozdulatok, illatok, pillanatok. Milyen pillanatok? Lopott, de boldog pillanatok. Amikor azt éreztem, hogy a fellegekben járok. Elfelejtek minden negatív gondolatot, és.. sikítani tudnék a boldogságtól. Sokat jelent egy rég nem látott baráttal újra találkozás.. És tánc közben is tudom ezt érezni. Átvetítve. Vannak felejthetetlen élmények. Mert van, ami sosem múlik el..
"Mondd, ha tudnád, hol van boldogság a világon,
Elvinnél-e magaddal, ugye mindenáron?"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.